Fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás
Az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikája kiegészíti a tagállamok fejlesztési politikáit. A fejlesztési együttműködési politika mindenekelőtt a fejlődő országok fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését hivatott elősegíteni. Az elsődleges célt ennek során a szegénység enyhítése, illetve – hosszú távon – a szegénység teljes felszámolása jelenti.
A fejlesztési együttműködésre vonatkozó uniós politika egyúttal a demokrácia és a jogállamiság megerősítését, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának előmozdítását is célozza.
Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal kialakított kapcsolatrendszer különleges helyet foglal el az EU fejlesztési együttműködési politikájában.
A fejlesztési politikával kapcsolatos intézkedéseket a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlamenttel közösen fogadja el. A tematikus programokban és a fejlődő országokkal folytatott együttműködés terén indított többéves programok legfelső szintű tervezésében a Tanács vesz részt, míg az éves stratégiák kialakítása a Bizottság feladata.
Lásd még:
A Lisszaboni Szerződés bevezette a humanitárius segítségnyújtás konkrét jogalapját. A vonatkozó rendelkezés hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtási intézkedések során tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit, a pártatlanság és a semlegesség követelményét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A Lisszaboni Szerződés ezen túlmenően az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest létrehozását is előirányozta.
Az EU humanitárius segítségnyújtást célzó műveletei eseti támogatást, segítséget és védelmet hivatottak nyújtani harmadik országokban ahhoz, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott lakosok ki tudják elégíteni a rendkívüli helyzet következtében fennálló emberi szükségleteiket.
Lásd még: