A Tanács
A Tanács egyetlen szerv, de munkaszervezési okokból a napirenden lévő kérdéseknek megfelelően különböző összetételekben ülésezik. Az üléseken a megvitatandó ügyekért felelős tagállami miniszterek és európai uniós biztosok vesznek részt. Az 1990-es években 22 tanácsi formáció létezett, de ezek számát 2000 júniusában 16-ra, majd 2002 júniusában 9-re csökkentették. Az intézmény a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése óta tíz tanácsi formációval működik. Mindazonáltal a Tanács továbbra is egyetlen szerv, azaz függetlenül attól, hogy melyik tanácsi formáció fogad el egy adott határozatot, az a Tanács határozata lesz, amelyen nem is tüntetik fel az érintett formáció nevét. A Tanács székhelye Brüsszelben található, ahol havonta több ülésre is sor kerül (az áprilisi, júniusi és októberi üléseket viszont Luxembourgban rendezik).
A Tanács határozatait a tagállami küldöttekből álló több mint 150 munkacsoport és bizottság készíti elő. Az ő feladatuk, hogy megoldják a technikai jellegű kérdéseket, majd a dokumentumokat továbbítják az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) részére. A Coreper keretében a tagállamoknak az Európai Unió mellé rendelt nagykövetei üléseznek. Ez a testület ügyel arra, hogy a munka összehangoltan folyjon és a technikai-politikai kérdések is rendeződjenek, mielőtt az ügyet a Tanács elé terjesztenék.
A Tanács a tagállamokból érkező miniszterek szavazatai alapján hoz döntéseket. Háromféle szavazás létezik attól függően, hogy az adott területre vonatkozóan mi szerepel a Szerződésben. Az eljárási határozatok esetében egyszerű többségi szavazást alkalmaznak, a belső piaccal, a gazdasági ügyekkel és a kereskedelemmel kapcsolatos döntések többségénél pedig a tagállamok lakosságán alapuló súlyozott szavazati rendszert, a minősített többségi szavazást. A külpolitika, a védelem, az igazságügyi és rendőrségi együttműködés, valamint az adózás esetében egyhangú szavazással határoznak.
A Tanács az esetek túlnyomó többségében az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel közösen határoz a konzultációs eljárás vagy az együttdöntési eljárás keretében. Az előbbit alkalmazzák például a mezőgazdaság, az igazságügyi és rendőrségi együttműködés és az adózás területén, az utóbbit pedig többek között a belső piaccal kapcsolatos kérdéseknél.