A nyelvhasználati szabályok alkalmazása az Európai Tanácsnál és a Tanácsnál
Az Európai Tanács és a Tanács következetesen alkalmazza az Európai Unió intézményeinek közös nyelvhasználati szabályait.
Az Európai Tanács és a Tanács ülésein a tagállami képviselők (a Tanács szintjén a miniszterek, az Európai Tanács szintjén pedig az állam- és kormányfők) anyanyelvükön szólalnak fel, a jó többnyelvű kommunikációt pedig az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának (a korábbi Közös Tolmács- és Konferenciaszolgálat, SCIC) tolmácsai biztosítják.
Az Európai Tanács és a Tanács ülései során a dokumentumok valamennyi hivatalos és munkanyelven rendelkezésre állnak. Az összes nyelvi változat azonos jogi és politikai erővel bír. Az Európai Tanács és a Tanács által elfogadott jogi aktusok, valamint a szerződések és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett valamennyi szöveg az Unió összes hivatalos nyelvén ingyenesen hozzáférhető az Eur-Lex elnevezésű intézményközi adatbázisban.
Az Európai Tanács és a Tanács a polgárokkal folytatott kommunikáció során is mindig igyekszik a lehető legszélesebb körben alkalmazni a többnyelvűség elvét. A szerződés értelmében az Európai Tanáccsal és a Tanáccsal – illetve az Unió bármely más intézményével vagy szervével – folytatott levelezés során a polgárok a hivatalos nyelvek bármelyikét igénybe vehetik és joguk van választ is ugyanazon a nyelven kapni.
A gyakorlati megfontolások azonban mindig is határt szabtak az Európai Tanácsban és a Tanácsban alkalmazott többnyelvűségnek. Az intézményeken belül, ahol a tisztviselőknek és az egyéb alkalmazottaknak az anyanyelvükön kívül még az Unió két hivatalos nyelvét kell magas szinten ismerniük, a kommunikáció a többség által beszélt nyelveken folyik; ugyanez vonatkozik a tagállami szakértők vagy tisztviselők részvételével folyó munkára is, mert általában ők is legalább egy idegen nyelvet használnak. Az említett korlátozásokat ésszerűségi, valamint a működési kiadások lefaragását célzó költségvetési megfontolások alapján vezették be.